Folytatás...

.
A folytatásban, egy már nem Francia, de azért még mindig rólam szóló életbe csöppenhetsz bele ITT!

Ha egyszer, ismét Franciaországba tévednék akkor újra bejegyzések fognak születni ide, de addig is követheted lelkem útját Itt meg Itt és Itt is :)

Boldog Új esztendőt kívánok!

Színek és fény -Tiffany

 .

Ahogy azt ígértem, itt vagyok a Párizsi Tiffany kiállításról szóló bejegyzésemmel, igaz már nem Franciaországból...

Először még hónapokkal ezelőtt, mikor egy vasárnapi reggelen a Versailles-i piacra tartottunk, lettem figyelmes egy a Tiffany kiállítást reklámozó plakátra.
Lelkesen mondtam, hogy mindenképp szeretném megnézni a kiállítást, mert akkor már érdekelt a mozaikozás, mint hobbi.
Még aznap utána néztem a kiállításnak, hogy többet is megtudjak a részletekről.

"A kiállításon 160 eredeti Tiffany-alkotást vonultatnak fel, a díszített üvegek, lámpák, vázák, mozaikok és más remekművek a New York-i Metropolitan Múzeumból, a szentpétervári Ermitázsból és a montreali Szépművészeti Múzeumból érkeznek.
A tárlat célja, hogy a kiemelkedő alkotásokkal bemutassák a művész kreativitásának tárházát - mondták el a szervezők. A kiállítással Tiffany "visszatér" Párizsba, ahová a művész 1868-ban érkezett, hogy festészetet tanuljon Léon-Charles Bailly műtermében.
Az 1848 és 1933 között élt Louis Comfort Tiffany munkáit 1894-ben Siegfried Bing fedezte fel New Yorkban, a galériatulajdonos később Tiffany kizárólagos európai forgalmazójává vált. A Tiffany hamarosan Európa-szerte ismert név lett, a modernizmus és a "Jugendstil" atyjaként tekintettek rá.
A január 17-ig nyitva tartó kiállításon a Tiffany által alkalmazott technikákba is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők. A tárlaton számos egyedi remekművet mutatnak be."

A kiállítás nagyon megfogott. Nem gondoltam volna, hogy az az egy nagyobbacska terem olyan sokáig fogva tud tartani...Először meg is lepődtem, valahogy sokkal nagyobb lélegzetvételű kiállításra számítottam.

Mikor bementem kiderült, hogy minden franciául van csak kiírva, és, hogy nem lehet fényképezni. Azért meg meg álltam a kiírások előtt és próbáltam szavakat megérteni a szövegekből, néhol sikerrel, de leginkább nem értettem semmit.(megint egy szituáció, ami arra ösztökélt, hogy francia tanárhoz kezdjek járni :)
Először egy hosszúkás folyosóhoz hasonlító terem fogadott, itt ott lézengő emberekkel, ami valószínűleg a városra szakadt hó és a csütörtök délelőtt eredménye lehetett.

Rögtön lenyűgözött a látvány, és itt még egyetlen lámpát sem lehetett látni.
A legtöbb embernek Tiffany név hallatán csak lámpák jutnak az eszükbe, bár szerintem azok is fantasztikus munkák, de ott vannak a gyönyörű vázák, és a hatalmas üveg ablakok, ékszerek is.
Volt egy fából készült paraván, amit Tiffany színes kör alakú üvegecskéi díszítettek, nagyon tetszett, régóta szeretnék egy paravánt, de még soha nem láttam olyat ami igazán tetszett volna, hát ezt rögtön hazavittem volna ;-) ez nem is volt kérdéses!

Majd innen egy nagyobb, igen exkluzívan felöltöztetett teremben találtam magam, ahol süppedő szőnyegen lehetett végig andalogni a tárlatot.
Eközben persze, a merészebbek, köztük jómagam is, rögtön visszarepültek Tiffany idejébe, az 1800-as évek végébe és az 1900 évek elejére New Yorkba!
Miközben körbe jártam, néha oda csapódtam egy-egy vezetett francia csoporthoz, és nagyon jól éreztem  magam; az idősebb hölgyek, urak és a francia tárlatvezetők
(akik szintén az idősebb korosztályból voltak)...a francia parfüm, a csillogó üvegmozaikok, és képek egyvelegének társaságában.

A kiállítás amilyen kicsi olyan marasztaló, és magával ragadó volt.
Több mint egy órán át időztem, vissza-vissza mentem egy-egy darabot megnézni, ahol gyönyörködve, percekig álltam mozdulatlanul...

 Szóval egyszerűen lenyűgöző volt! Meglepetésemre szinte csak idősebb korosztályt véltem felfedezni a kiállítást megtekintők között. Ez egy kicsit elszomorított, vajon a fiatalokat nem érdekli e csodás művész alkotása, munkássága, élete?

Valószínűleg nem mindenkit :)

Engem magával ragadott, bizonyára, mivel nemrégiben fellángolt bennem a vágy a mozaikozás, és az ólomüvegezés iránt. Belső késztetést érzek e hobbi gyakorlására...jelenlegi helyzetemben még nem áll módomban mozaikozni, de már nézelődtem és nagyon jó tanfolyamot találtam ahol el lehet sajátítani a Tiffany technikát.

Azért is szimpatikus, mert családi vállalkozásról van szó, és a hangulat a tanfolyamokon szintén családias!

Akit érdekel érdemes megnézni!

Röviden ennyit a kiállításról.
Amennyiben Párizsban jársz még 2010 Január 17.-ig mindenképpen érdemes elmenned és megtekintened a tárlatot a mely a Luxemburg Múzeumban kapott otthont erre a 4hónapra.
Ha ez most nem adatik meg, akkor majd egyszer New York-ban, vagy ha esetleg Budapestre jönne a híres kiállítás...én ott leszek!

Hó Hó Hóóó

.
Reggel 7kor kinéztem az ablakon és picit szitált a hó, majd percekkel később egyre nagyobb pelyhekben esett és egyre sűrűbben...mostanra vastag hótakaró borítja a várost...

És még mindig esik...

Reménykedünk, hogy holnapra nem lesz nagy hó, és hamarosan eláll a havazás.
A franciák sajnos megbénulnak a hótól, képtelenek vezetni, bár megkérdezném én, hogy mikor képesek?
Erről nem írtam soha, de szörnyű az utakon a közlekedés, még száraz napos időben is.
Ha a gázt kellene nyomni ők fékeznek, és fordítva!

Tovább nem is ragoznám, mert hívogat a hófödte Párizs :) egy utolsó sétára a Champs Élysées, és természetesen Tiffany!

Párizs és a zene vonat

.
Ma délután még gyorsan beszaladtunk Párizsba ezt az vettünk az Indiai negyedben.

El sem hinnétek, hogy milyen hamar be lehet érni Versailles-ból, ugyan is a közlekedés nagyon super! Pedig nem egy közeli ponton található az Indiai negyed, hanem egészen fönt észak-kelet irányban, ezt az útvonalat nem egészen egy óra alatt, két vonattal lehet megtenni.

Az utazás, gyors és logikus, egyszóval a Párizsi közlekedés jó, csak a csúcsidőt valahogy érdemes kikerülni, ami hazafelé nekünk nem sikerült, így eszement tömegbe kerültünk a Gare de Saint Lazar-on, a vonatot lekéstük, igaz nem is volt sok időnk, hogy elérjük, 1perc kevés volt, hogy átverjük magunkat a tömegen, azt hiszem ilyen tömegbe még talán soha nem keveredtem azelőtt.

De egy picit még visszakanyarodok a városban történtekre.
Miután minden egyes fűszert, rágcsát, tisztálkodó pasztát, és füstölőt beszereztünk (amit otthon vagy nem kapni, vagy esetleg drágább) , egy könnyű Indiai vacsorával búcsút vettünk a Párizsi élettől, az Indiai negyedtől, és az itteni illatoktól, ízektől, zsongástól, és egy kicsit a múlttól és a múltban történtektől is, legalábbis ez volt az érzésem.

Majd hamar hazafelé vettük az irányt, és ekkor botlottunk az iszonyú tömegbe.
De mit várhatunk egy nagyvárosban este fél 7-kor? Mindenfelé vonatra várakozó, vonathoz rohanó munkából hazafelé siető embereket...
Hamar indult Versailles felé a következő vonat, és azt már elcsíptük könnyedén...a vonaton itt szokás, hogy jön egy zenész és előadja magát, szórakoztatja az utazó közönséget.
Legelőször (még tavaly) mikor láttam ezt, már akkor is tetszett.
Általában az előadók elég színvonalas zenéket szolgáltatnak.
A leggyakoribb a harmónium, és a hegedű, de lehet, hogy kellemes gitár zenére utazhatunk, ha szerencsénk van!
Átlagosan maximum 5perces kellemes zenére ringatózhatunk és feledkezhetünk meg az éppen aktuális életkörülményeinkről, aztán a zenészünk előveszi a kis szütyőjét amivel végig megy az emberek között, és aki szeretne díjazhatja az előadást.

Én szoktam potyogtatni, imádom a zenét, és élő zenére vonatozni Párizsban-Versailles-ban, nagyon romantikus tud lenni, akármennyire fárasztó napunk is legyen.
Jó néha kizökkenni... jó lesz emlékezni erre, és még sok más szép dologra is.

Még holnap vár egy csodás Párizsi nap, egy nagy séta biztosan , egy Tiffany kiállítás, melyről biztosan beszámolok, és egy esti Eiffel torony nézés :)

A beszámolóval már csak Magyarországról fogok jelentkezni.

Vasárnapi séta

.
Ma nagy sétát tettem a városban, vasárnap olyan más a hangulat, mint általában mindenhol.
Az utcák csendesek, valahogy az ember úgy érzi minden lelassul kicsit, és ez olyan megnyugvást hoz. Legalábbis nekem.

Itthonról végig egyenesen egy sugár út vezet be a belváros szívébe, ahol nagyon szeretek sétálni, a járda széles, és hatalmas fákkal övezett a két oldalán, melyek mindig az évszakot idézik, jelenleg épp kopaszon :)

A vasárnapi piac ma is, mint általában, zsúfolásig volt vásárlókkal, átmentem hát a piacon az árusok között sétáltam és néztem a portékákat.
Rengeteg sajt pult, és töménytelen mennyiségű sajtféle, melyeknek orrfacsaró "illata" valahogy soha nem késztetett sajt vásárlásra, viszont a látványért érdemes menni egy kört.






Kofák hangosan kiabálva reklámozzák az éppen aktuális gyümölcsök, zöldségek árait, és közben szélesen vigyorognak az olyan turista jellegű formákra mint én magam is.
Még utoljára be akartam szívni a piac zsongását, mert ez itt olyan más, az eddig ismert piacok a közelébe sem jöhetnek.


Majd a hátam mögött egyre távolodó ricsaj után, lassan megérkeztem a régi városrészbe, és beborított a vasárnap nyugtató csendje.
Elsétáltam egészen a tóig. Van itt egy egészen nagy tó, mesterséges, és sejtésem szerint a kastélyhoz tartozhatott régen, vagy még most is...
Az egészen nagy tavat körbe jártam, most először, mert eddig mindig csak gondoltam rá, sajnos elég messze van tőlünk, pedig ideális hely kocogni, ücsörögni, vagy olvasgatni a tó parton, ha jobb idő van, bár igaz, padok nincsenek.
Szóval a tavat körbejártam, közben futók haladtak el mellettem lihegve, mígnem felértem a tó "tetejére" ahol van egy lovas szobor, és megcsodáltam a szobrot, majd a kastélyra néző látványban gyönyörködtem.


Igen csípős, hideg szél fújt, de jól esett éreznem ahogy a szél szinte mindent kivisz a fejemből, majd bennem is beállt a csend.
Valahogy a csend elrepített egy másik világba....a lelkem világába, ahol minden rendben van, csak nyugalom és szeretet létezik.

Majd a tavat megkerülve vissza a városon át andalogtam hazáig. Nézegettem a kirakatokat, és elképzeltem a régi életet Versailles-ban.
Mindenhol macskakő borította utak, az emberek lovaskocsin vagy gyalog járnak, hölgyek gyönyörű ruhákban, napernyővel a kezükben sétálnak, vásárolnak....és én hirtelen ott voltam közöttük...beszívtam az akkori élet illatát, a nyugalmat, a lassúságot, éreztem a másságot, és csak mosolyogtam...
Búcsút vettem a várostól.

Utolsó vasárnap - Havazik :)

.
Ez az utolsó vasárnap reggelünk Versailles-ban...,és a legváratlanabb dolog történik: Havazik! :)


Előbb még csak vacakolt, és úgy tűnt nem is lesz belőle semmi, de kb 10perce egyre jobban esik, nagy pelyhekben.
Kinyitottam az ablakot és igazi tél lett odakint, nem tudni, hogy megmarad e a hó, valószínűleg nem, de azért én így is nagyon örülök neki!
Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szeretem a telet (persze csak jól felöltözve), nem hiába, hiszen decemberben születtem, és akkor is nagyon nagy hó volt!

Most már csak egy szép fehér karácsonyra vágyom, remélem az lesz Magyarországon :) !

Pékségnézőben!

Boulangerie-Patisseire

Már jó párszor feltettem magamban a kérdést, mi lesz velem francia baguette nélkül? És egyáltalán, otthon semmi nincs az utcában, nem ám csak úgy kisétálok az üzletekkel tarkított "rue de Hargita"-ra..., aztán beugrom a szomszéd pékségbe ahol reggel 7-től este fél 8-ig folyamatosan várnak a különféle finomságok, melyek úgy sorakoznak az üveg pult mögött mint a gyémántgyűrűk a Cartier-nél.
Hát nem, ébresztő!
Igen csak menni kell egy darabig, vagy inkább autóba szállni az első normális pékségig, és sajnos, hiába is finom a magyar kenyér, otthon nincs ennek hagyománya, a pékségek nem szépek, és a kínálat a közelébe sem jöhet a Francia színvonalnak.

Szóval még 10 napunk van vissza, és elég rendesen bele is húztunk a péksüti evésbe, ami ezelőtt nem volt elmondható rólunk :)
Mintha titkon szeretnénk eltelni a finomságokkal, francia különlegességekkel.
Reggelente, mikor kinyitom az ablakot, a hideg levegővel keveredő friss pékárú ínycsiklandó illata csap meg, az éppen csak alattunk lévő pékségből, és invitál egy édes vajas croissant-ra.

Az utcánkban csak (!) három pékség van, egymáshoz alkalmazkodva tartanak nyitva, ami alatt azt kell érteni, hogy egyszerre soha nincs mind zárva, amikor az egyik szabadnapos a másik kettő biztosan nyitva tart, de hétvégente mind három pékség/cukrászda a vevők szolgálatában áll, már reggel 7től.
Délután (minden nap) itt szokás a szieszta, tehát fél 2-kor bezárnak az üzletek, a pékségek is, és fél4, 4 körül nyitnak meg újra este fél8-ig.
Ami azt jelenti, hogy legtöbb esetben is még 7h-kor kapunk meleg bagettet.

A pékségek általában családi vállalkozások, itt és mikor vidéken jártunk ott is láttam erről tanúskodó jeleket, és a már régebben itt élő magyaroktól tudom, hogy a pékségek családi tulajdonban vannak. Ez azt jelenti, hogy közvetlen az üzlet mellett, felett lakik a család, hajnalban kelnek,a férj a pék szerepét tölti be, az asszony pedig az eladó, aki az üzletet csinosítja és tartja a frontot az alkalmazottakkal.
Az egyik híres és közkedvelt ilyen családi pékség a Paul , mely immáron több mint 100 éves, és nem csak Franciaországban vált közkedvelté.
1889-ben családi vállalkozásként indult és napjainkig megőrizte azt.
1985-ben nyítottak Paul pékséget Barcelonában, ez volt az első Paul ami idegen honban nyílt, majd sorra követték társai: 90-ben Nagoya Japán, 94-ben 3 üzletet nyitottak Törökországban, 98-ban Marokkó, majd Hollandia, 2000-ben London Covent Garden, és így tovább Világszerte...vajon mikor érkezik Paul Budapestre? Hm... jó kérdés, nem igaz?

Térjünk rá picit a külcsínre.
A pultokban gyönyörűen vannak elhelyezve a süteméynek, a választék széles, a sütemények, torták általában falatnyiak és az árak borsósak.
A kasszánál van a pékség rész, általában, és szembe a vevővel a tömérdek fajtányi baguette választék, ízlésesen kosarakba állítva.
A csomagolásra, adjusztálásra is nagyon sokat adnak.
A péksüteményeket, kis papírba csomagolják, különlegesen megtekerve a papír két csücskét, ha többet veszünk akkor zacskó jár. A süteményeket mindenképp dobozban kapja meg az ember, nehogy bajuk essen a hazafelé vezető úton. És persze a baguette, őket általában hosszú zacskóban kapjuk a kezünkbe a pultnál, de azt vettem észre, hogy a legtöbb helyen a sima bagett-bagett-et, csak kis papírral áttekerik középen, ahol a vevő meg tudja fogni, más bagetteket viszont zacskóban kapjuk meg, melyeket ízléses rajzok, reklámok és az elmaradhatatlan újrahasznosításra felhívó kis szöveg díszít.



Kedvencem lett a tradicionális baguette, ami kicsit rövidebb mint a normál társa, belseje levegős, külseje extrémül ropogós. Ezen kívül még létezik magos, párizsi, (teljes őrlésű lisztből készült,ez utóbbi elég ritka), csúcsos végű, és négy csücskös bagett is...csak győzzünk választani!

Kicsit utána jártam a baguette történetének, néhány meglepetés! íme:

Meglepő vagy sem a Baguette-t mint olyat Bécsi kenyérnek is szokták emlegetni, mert ez egy bécsi találmány, s egyáltalán nem Francia!
Elég kiábrándító érzés erről írni, először olvasni, mikor a forrást megtaláltam, csak a bagett eredetét kutattam, vagy is azt, hogy hol készülhetett legelőször, hogyan, vagy ki találta ki? Meg is kaptam a választ : Nem a Franciák voltak :(

Vitathatatlanul Európa pék mestereinek az agyából pattant ki a fenségesen ropogós, belsejében oly puha baguette, nos ezek voltak a Bécsiek!

Ők voltak az elsők, és nem kizárólag a bageuette hosszúkás formáját és a kelesztésnek a technikáját illetően, hanem a gőz befecskendezéses sütő (stem injected deck oven) amellyel létrejöhetett ez a hihetetlenül ropogós hosszú cipó. Ez a sütő mely a XIX. század közepén jutott el Párizsba,
August Zang, az Osztrák tiszt jóvoltából.

Egészen 1850 ig a hagyományos Francia kenyér, a nagy, kerek paraszt kenyér, amely boule néven volt ismert.
Ez egy kovászos, és lassan emelkedő, fa fűtéses kemencében sült kenyér
A boule szó a gyökere a mai pékség, boulangerie szónak, amely egyértelmű bizonyíték is egyben arról, hogy a baguette nem hagyományosan francia.(mivel nincs baguetteries Franciaországban! kivéve a dobfelszerelés üzletet, vagy más szavakkal stick-shop "bot-üzlet"-et)

Valójában a baguette a városról és a városi emberekről szól, különösképp a Párizsiakról, akik híresek voltak az imádatukról, melyet az extrém ropogós iránt éreztek, ami, ahogy már azt tudjuk, baguette néven vált népszerűvé.

Igazából mielőtt a Bécsi kenyér, ahogy ezt ismerték azelőtt, és még most is néhány kerületben, lesújtott Párizsra, ezért a pékeknek gyorsan, úgy mond elő kellett állni valamivel, így hát kitalálták, hogy készítenek egy sokkal hosszabb "bot kenyeret"...ezek után lassan szinte kötelezővé vált, hogy mindenki minden nap vásároljon egy új nyurga bot kenyeret :)

Így a Francia "minden nap friss kenyeret eszik" esztétika jött létre.

Sajnos a mindenki által imádott croiassant (kipfel-kifli) sem francia termék, hanem eredendően Osztrák (már megint) melynek eredete olyan messzire nyúlik vissza, hogy azt aligha hinnénk el mi, itt közel 2010-ben, egészen a XIII. századig!

Tovább is van mondjam még?
Mesélhetnék a baguette hosszának megszigorításáról mely miatt törvényt hoztak be...,de ha valakit még mélyebben érdekel a téma az ITT olvashat erről oldalakat, vagy megrendelheti August Zang és a francia croissant című könyvet, melyből lehet az is kiderül, hogy a Croissant Budapestről származik?

Csodálatos Versailles-i karácsony

Karácsonyi díszbe öltöztették Versailles-t!



Titkon megsúgom, már vártam! Hetekkel ezelőtt érkezett a gondolat: "mikor öltözik Versailles karácsonyi ragyogásba?" emlékezvén a tavalyi ékszerdobozra...már akkor is tetszett a csinos kis üzletekkel teli utcácska ahol mi lakunk.
Ez egy pici utca, sajátos hangulattal, és így a karácsonyt várva szinte minden üzlet hatalmas masnira emlékeztető díszeket kap a bejárata fölé, karácsonyfákat helyeznek el a járdákon, és fent a házak közé fényesen világító díszek, csillagok kerülnek.

Azt hiszem ez nem minden napi Magyarországon, legalábbis Fóton nem.
Ami azt illeti örülhetünk, hogy útvilágítás van, már ahol van!
A tavalyi karácsonyi díszítésről inkább nem is tennék említést, szörnyű volt. Sajnálatos, hogy ez így van, a Budapesttől alig 20km-re eső, évek óta városnak "kikiáltott" Fóton :(
Na, de maradjunk még itt egy kicsit Franciaországban, mert itt nincs hiány a díszítésből :)



Biztosan kiderült, hogy imádom a karácsonyt és a rá való készülődéssel járó izgalmakat, fényeket, illatokat, díszeket...
Aki ismer, az tudja, hogy tavaly december 02.-án pompába öltöztettem otthon a lakásom, felállítottam a karácsonyfát, apró izzósort tettem az ablakokba és arany angyalokat, csillagokat lógattam alája, melyeket a fűtés felfelé szálló meleg levegője ringatott lágyan...mintha repültek volna.
Mostanra az is kiderült, neked kedves olvasóm, hogy a képzeletvilágom határtalan, és ismét: Imádom a karácsonyt! Melyik nő ne szeretné ezt a vágyakozással teli időszakot, mikor minden a csinosításról, díszítésről és a család összehozásáról szól!?


Igaz a díszítés, készülődés, lakás bearanyozása, sütik sütése és koszorú készítése idén elmarad, ugyan is költözünk haza, és varázslás helyett most dobozokba pakolás, szortírozás lesz.
Ebből kifolyólag épp beesünk majd a fa alá Magyarországon, szó szerint haza esünk és mi leszünk az ajándék mindenkinek :)

Addig is még van nem egészen 4hetünk, ezt kihasználom és igazán élvezem azt ami van, elmerülök a Versailles-i pompában, Párizs karácsonyi fényeiben és vásáraiban, amit szintén nagyon várok!

Ősz Versailles-ban

Sokszor átsétálok a helyi parkon, és mindig rácsodálkozom a szépségére, ha az idő is úgy kedvez, akkor leülök egy padra és órákig merengek, figyelem és gyönyörködöm a természetben, a hancúrozó gyerekekben és a boldog családokat, szerelmes párokat lesem.

Tegnap is épp arra jártam és figyelmemet megragadta egy két színpompás, ámbár már igen csak ritka lombozatú facsoport, alattuk a vastagon heverő színes levél szőnyeggel.
Rögtön úgy éreztem, hogy amilyen gyorsan csak lehet vissza kell majd térnem és megörökítenem ezt a szépséget.



Minden évszakot szeretek, mindnek megvan a hangulata és külön külön más-más érzéseket keltenek bennem.
Mindben ott van a csodálatos kezdet, az öröm és az élvezet, majd lassan átfordul a középrészbe mikor már érezzük, hogy innen közelítünk a végéhez, de mégis tudjuk, hogy ez, az új születése is lesz egyben.
Csodálatos körforgás, születés és elmúlás, egy újabb évszak születése a régiből.



Az ősz mindig megigéz és magával ragad, hogy micsoda színpompába tudja burkolni a tájat, a folyamatos levélhullástól pedig úgy érzem magam mintha egyszeriben minden lehetséges lenne, mosolyt csal az arcomra és csípősen megérinti azt, miközben sétálok a lábam alatt susogó, harmattól fénylő avarban...

cukor nélkül

.
A 14. napon, még mindig cukor nélkül...
Könnyen átvészeltük, szerintem, nem okozott különösebb gondot, hogy ne együnk édeset, inkább sok odafigyelést, és önmegtartóztatást kívánt a dolog.

A tapasztalatok pedig nagyon pozitívak!

Háát mit is mondjak, szívesen ennék valami nagyon finomat, csak egy picit édeset, nem kell cukros legyen elég lenne egy kis juhar sziruppal (persze az is cukor) lecsurgatott túrógombóc :)
Elvileg ma letelt a kitűzött két hét a cukormentességből. Így hát akár neki is állhatnék valami édesség sütésének, de miért "rontsam" el most? Még egy kicsit kitartok, igaz lassan, fokozatosan kezdek enni különböző gyümölcsöket, mint például az épp aktuális sárgabarackot, cseresznyét, és továbbra is sok-sok almát és répát :)

Szerintem érdemes egy ilyen nagyobb lélegzetvételű cukor mentességet tartani mindenkinek, ha másért nem is, legalább azért, hogy másban is megérezzük és észrevegyük az élet édességét!

És nem utolsó sorban azért, hogy elhagyjuk a fehér finomított cukrot!

Csak, hogy ne unatkozzunk, egy három napos Kitcheri diétával folytatjuk, holnaptól ;-)

Hol a piac?...Itt a piac!

.
Ma, vasárnap reggelre arra ébredtem , hogy kintről motyogó zsivaly áramlik...kérdeztem Gusztimat, hogy ugyan mi ez?... mert általában vasárnap reggel 8 előtt még csendes az utca.
Párom, akit a tyúkoknál is hamarabb kidob az ágy, meg sem hallotta a zajt, és csodálkozva nézett ki az ablakon, szerintem akkor először, és meglepetten indítványozta, hogy az emberek pakolják ki a lim-lom -jaikat, mire én azt hittem, hogy biztosan lomtalanítás van...
Aztán felismervén a tényeket, hogy két büntetés is van az autón és csak ő áll az utcán a kis pirossal, rájöttünk hogy piac lesz!
Úgy lerohant, hogy eláljon az autóval, hogy még az autó slusszkulcsát is fennt hagyta... :) Még épp jókor, mert körülbelül öt perc múlva jött a vontató autó, azokért akik még itt parkoltak az utcában.
Milyen szerencse, hogy nem vagyunk mindketten hétalvók!

Imádom a piacokat, és az hirtelen itt termett az ablakunk alatt! Hát nem klassz?
Ráadásul ma szuper idő van...Miközben írok az ablakon beszáll a piac nyüzsgésének lüktetése...

A vasárnapi Zöldségpiac felé tartva, végig futottunk az antik és régiség, lim lom piacon, amely most végig szegélyezi az utcánkat, hát mondanom sem kell szívesen böngészgetnék és vásárolnék egy fél napot :) türelmes és lelkes kacatbújoknak garantált a siker! Biztos, hogy talál az ember magának ezt azt ami a lakást díszíti, de még használható holmik is a horogra akadhatnak.

Az ablakból készítettem néhány képet, íme:

.

Édes-ség

Kukucs... Örülök, hogy nem hiányzik a cukor, de néhány hétnek tényleg el kell telnie, hogy a szervezet átálljon (vagy visszaálljon) a természetességre. De miről is szól ez az egész? Egy picit mesélek róla.

C₁₂H₂₂O_{11 , vagy másnéven szacharóz. Megint másnéven: fehér cukor.} Így talán már ismerősebb, mint a kémiai formula, pedig mikor a boltban fehér cukrot (annak bármelyik formáját: kristály- vagy porcukrot) veszünk, a zacskó tartalma nagyjából az előző képletnek felel meg. Persze van benne némi más is, főként szennyeződés, ami a gyártás és csomagolás tökéletlenségének az eredményeként kerül bele.

Nem ellenség, de nem is barát. Egy vegyület, ami sok helyütt megtalálható, s ha nem tisztán vesszük a szánkba, hanem természetes "csomagolásában", azaz teljesértékű élelem részeként, akkor még egészséges is lehet.
Főként igaz ez a cukrok egyéb formáira, például a fruktózra, ami (az egyéb cukrok mellett) a gyümölcsöket teszi édessé. Egy teljesértékű táplálék azonban nem okoz bódult hangulatot és nem tesz kábulttá és függővé sem - a fehér cukorral ellentétben.

A témában tényleg az egyik legjobb könyv a Cukor blues, ha valaki nem szakirodalmat akar bújni egész nap. Nagyszerű összefoglalása mindannak, hol is kezdődtek a gondok, és tükröt állít a modern társadalmaknak is. És persze segít felismerni, hogy valóban függők vagyunk-e (ami az emberek 95%-ára igaz), és segít megértetni, hogy van élet a cukron túl.

Nos így a diéta 9. napján mindketten nagyon jól vagyunk, én azt hiszem, még legalább 2-3 hétig tartom a cukormentességet. Amit most, a második diétám alatt is megtapasztaltam, az nagyszerű: rájöttem, hogy cukorfüggő voltam, és rájöttem, hogy az élet leginkább a cukrok nélkül édes!

S ez nem önámítás... Ez a valóság :-)

Filmezünk... gondolkodunk... teszünk

.
Elég sokat nézünk filmeket, néha, több kevesebb sikerrel becsúszik egy két jó, és tartalmas film is, bár a sok "szemét" között alig akad ilyen.

Szeretem az olyan filmeket amelyek üzennek valamit, üzennek az emberiségnek a képkockákon keresztül, vagy az érdekes szövegben megbújik az értelem is, és ott rejlik az üzenet, valami, csak adjon a társadalomnak egy picit, amivel talán felnyithatja a szemét, ha nem is mindenkinek, de legalább néhány embernek.

A napokban vetítésre került HOME (Otthonunk) című Francia dokumentumfilm , egyike az ilyeneknek.
Igaz nem egy krimi, nem is vígjáték, hanem dokumentumfilm, ami legalább annyira félelmetes mint a legjobb thrillerek egyike, hátborzongató hírekkel szolgál az emberiségnek, a gyönyörű, levegőből fényképezett film elvarázsoló képsorával mély nyomokat hagy bennünk, akár egy lenyűgöző természetfilm.

Bizonyára mindenkiben elindít majd valamit.

Ránk mindenesetre nagy hatást gyakorol a film. Elgondolkodtunk, hogy mit tehetnénk. És vajon mit tesz az emberiség nagy része? Egy két napig szomorkodik aztán elfelejti és megy minden a régi kerékvágásban?

Remélem, hogy a látottak után mindenki elszalad majd a boltba és kicseréli az összes izzóját energiatakarékosra, ha mást nem is... és elkezdi külön válogatni a háztartási szemetet...,ha még tudatosabb és szívén viseli nem csak leendő unokái sorsát, de a Föld sorsát is...lehet még a húsról is lemond!?
Ez már nagy "kívánság" tőlem, de be kéne már végre látni, hogy nem lehet már sokáig pazarolni az energiát, a vizet, és halomra gyilkolni az állatokat következmények nélkül!
Nem lehet, hogy csak elveszünk a Földtől, és folyamatosan kizsákmányoljuk azt..., mert lassan nincs mit elvenni belőle!

Nem azért mert én vegetáriánus vagyok, de tényleg sokszor bombázom az ismerőseimet, azzal hogy hagyják abba a hús fogyasztást, nem sokáig ugyan, de tanfolyamaimon is tanítottam ezt és az okokat, hogy miért...
Általános tapasztalatom pedig az hogy nehéz fába vágtam a fejszém...!
Tényleg az embereknek fontosabb, hogy kielégítsék a nyelvüket, hogy az érzékeiknek éljenek? Senki nem akar lemondani? Mondjuk ne az unokák, de akkor a Föld, AZ OTTHONUNK!!!! érdekében!???

Nem tudom, hányan látták a Kellemetlen igazság című (Al Gore) szintén a Globális felmelegedést és következményeit szépen elmagyarázó dokumentumfilmet, amit 2006.-ban adtak a mozik.



Sajnálattal tapasztaltam, hogy Magyarországon kizárólag Budapesten egy eldugott moziban adták, talán pár hétig...
Ahelyett, hogy nagy plakátokon hirdették volna, a sok bugyuta divat, sör és cigaretta reklám helyett!

Hát mikor vesszük már észre hogy tennünk kell valamit????

Aki ez után úgy áll fel a kanapéról, hogy nem érez semmi, még ha nem is ejt egy könnycseppet sem, de nem érzi, hogy tennie kell valamit, azt nem tudom megérteni.

Elkeserít ugyan is az, hogyan tud még mindig az emberiség nagyobb százaléka ennyire vakon és tudatlanul élni.
Már elég erőteljesek és szemünkkel is jól érzékelhetőek a Föld felborulásának tünetei.

Minden mindennel összefügg!

Muszáj felébrednünk! Tennünk valamit! Mindenki tegyen egy picit, ha még nem tett...!
Segíthetünk azon, amit elrontottak az őseink, a rokonaink, a családunk leszámozottai, mi még tehetünk valamit és a mi szüleink is tehetnek valamit, hogy még a mi gyermekeinknek is lehessen életük a Földön.

Néha az az érzésem támad, hogy az egész olyan mint egy rossz álom.
Amiből majd felébredünk és megint szépen, és zavartalanul süt majd a nap...de egyenlőre nem így van.
Minden nap egy kincs, amit még megélünk, és minél több napot élhetünk még meg, itt a Földön, békében és úgy hogy még van ivóvizünk...annál gazdagabbak lehetünk.

Védjük és gyógyítsuk meg a Földet, együtt!

A TV2 nem igazán népszerű időpontra, péntek délelőttre tűzte vetítésre az Otthonunk című filmet, ha valaki lemaradt, az itt még megnézheti június 14.-ig, vagy magyar nyelven letölthető erről a torrent oldalról..

Feledésben a cukor!

.
Igen! Már a 9.napnál járva, ma reggel mondtam Gusztinak, hogy én jövő héten még nem fogok cukrot enni :), mert valahogy nem szenvedek a hiányától...
Természetesen a sárgabarack szezonról nem akarok teljesen lemaradni, tehát gyümölcsöket fogok enni, de továbbra is hagyom a cukrot és a szirupot ülni a szekrényben.

Nem hiányzik!
Egyre jobban élvezem a fekete teát is cukor nélkül, nem okoz gondot, egy csepp soya tejszínnel tökéletes!
Az ízek finomabbak, és több savanyút és sósat kívánok mint azelőtt.
A testemnek is tetszik a cukor hanyagolása, a gyomrom könnyebb és mindig van egy pici üresség érzetem, még közvetlen evés után is... jobban érzem magam a bőrömben, aktívabb, jobb kedélyű, és még a pocsék idő ellenére is derűlátó vagyok :))


Szerintem így is lehet élvezni az életet...Ki akar az örökös és túlzott cukor fogyasztástól ájultan "élni"?

Ennek örömére kétféle cukormentes finomsággal is előrukkoltam az elmúlt pár napban, érdemes kipróbálni őket, még akkor is, ha nem akarjátok elengedni a cukor evést!

Cukoréhség a 4. napon

.

Rövid délutáni szundiból megérkezvén a való világba, úgy éreztem hogy azonnal valami édeset kell ennem...kinyitottam a hűtőszekrényt, háát nem volt jó ötlet, az alsó polcon és hátsó sarkokban megbúvó lekvárok, édes mandula és mogyoró krémek (mind bio, de azért cukros!) vonzották a tekintetemet...
Áh! Találtam egy késhegynyi maradékot a cukormentes bio mogyorókrémes üveg alján, mennyei volt, de nem édes!
A konyhaszekrény feltárása közben, mézes bödönök sokasága és a finomabbnál finomabb, megszokott szirupjaink közül kacsingattak rám kihívóan, óh neee, ne tegyétek ezt velem, így is fáj a buksim...

A Cukorelvonás tünetei szemmel láthatólag megkezdődtek!

Be kellett érnem egy két szelet puffasztott rizs karikával, miközben cukor mentes keksz és sütemény receptek után néztem a hálón, eddig sikertelenül.
Magyar oldalakon semmit sem találtam, angolul keresgélve azért már jobb volt a helyzet, de leginkább valamivel helyettesítik a cukrot, vagy sziruppal, cukorpótlóval, melyekben vakon hisznek, hogy az milyen jó!, vagy nagyon édes gyümölcsökkel (ananász, banán...mazsola stb), de mi max almát eszünk!

Remélem holnap előrukkolok egy saját, cukormentes keksszel.
Mindenképp bejegyzésre fog kerülni :-) addig is próbálok valami savanyúval kompenzálni.

Cukordiétán

.




Gusztival elhatároztuk, hogy egy kis időre megválunk a cukortól és mindenfajta édestől mint olyan...

Számomra ez teljesen új, a párom már túl van ezen, egyszer végigcsinált egy cukor diétát, én még soha nem próbálkoztam ilyesmivel, és nem is gondoltam hogy ez mennyire szükséges!
Ha belegondolunk nincs olyan nap, hogy ne ennénk cukrosat, ilyen-olyan formában, valahogy bejut a szervezetünkbe, még ha nem is eszünk kifejezetten édességet, sütit, cukrot, csokit...el sem tudjuk képzelni, mennyi mindenben megbújik a "nyavajás".

A finomított cukor nagy hatással van az elménkre, depresszióssá és beteggé is képes tenni az emberi szervezetet.
Azt már biztosan sokan tapasztaltuk, mert én igen, hogy túl sok cukros étel fogyasztása után rövid ideig nagyon jól, majd hirtelen nagyon rosszul leszünk.

A fehér cukorról jobb leszokni, kitisztítani a szervezetet, majd áttérni a teljes barna nádcukorra.
Vigyázat! ezt ne keverjük össze a megtévesztően hasonlító, melasszal színezett fehér finomított hasonmással, amit minden sarki mini ABC-ben és hiper-supermarketben megvehetünk(Koronás barna cukor).
A minőségi barna cukrot sajnos csak reform élelmiszerboltokban, bioboltokban szerezhetjük be.

A cukor történetéről , és minden másról ami a cukorral kapcsolatos, vagy amit a cukor tesz velünk a fenti képen látható könyvből tudhatjuk meg.
Leghatásosabb, ha először elolvassuk, majd cukor elvonó kúrába kezdve újra kezdjük olvasni :)
A hatás garantált!

Ma tartunk a két hetes kúra harmadik napjánál és büszkén mondhatom, hogy eddig nem hiányzik az édesség, vagy a cukros tea...na jóóó, most egy kicsit fényezem a helyzetet, azért a reggeli fekete tea cukorral az kicsit hiányzik, de kibírom...
Leginkább több zöldségre vágyom, és emellett a savanyú ízekre.

Nem csak a fehér cukrot, de a túl édes gyümölcsöket, szirupot, mézet is kerüljük ez alatt az idő alatt.

Igazán jó gyakorlása a lemondásnak, és önmegtartóztatásnak, ha csak pár napra is, szerintem érdemes egy próbát tenni!

Találkozás helyett - Párizsi Piac

.



Pár hete egy hirdetésemre, egy magyar lány jelentkezett, kiderült, hogy nem messze lakik tőlünk, a szomszéd városkában, Guyancourt-ben.
Akkor elkezdtünk levelezni, reménykedvén, hogy hamarosan találkozunk.
Nos ez lassan három hete volt, de még nem jött össze a találkozás, először én hagytam a lakás kulcsom az autóban a találkozást megelőző este, így másnap indulásra készen mikor az ember megragadná a kulcsát, de az sehol! csalódottan maradtam itthon, mellesleg aznap csodaszép idő volt.
Ezen a héten megint csak szerdára beszéltük meg a nagy találkozást, de még kedd este jött tőle az üzenet, hogy kisfia belázasodott és halasszuk el a találkozót.

Tehetetlen voltam, és bánatomban úgy gondoltam most már azért sem fogok itthon ülni, igaz nem volt napfényes az idő, de azt mondtam már ez sem érdekel, irány Párizs!

Jó pár hete kinéztem néhány piacot és ezek közül egyet kiszemelve indultam neki az útnak.
Hamar bent voltam a központban onnan pedig még fél órányi metrózás választott el a piac-élménytől.



A választott piac a Marché d' Aligre volt. Ez a piac a külvárosban, útikalauzom szerint, ez a város kevésbé gazdag része, ezért inkább franciák jönnek ide vásárolni, a turisták körében már kevésbé népszerű.
Valószínűleg én voltam az egyetlen aki fényképezőgéppel sétáltam körbe az árusítók portékáit.



Könyvem szerint ez a város legolcsóbb és lenyüzsgőbb piaca, leginkább egy marokkói bazárra emlékeztetve...ez nagyon megfogott, igaz még nem jártam Marokkóban, de szerintem ott egy piac közel sem ilyen mint ez volt, mert a látottak kicsit csalódottá tettek.

A piacot leginkább egy zsibvásár, régiség piac és egy zöldségpiac arányos keveréke teszi ki.
Rengetek régiség, lim-lom és kacat, ezüst és porcelán, ócska ruhák, régi fényképek, bizsunak sem mondható ékszerek között lehetett böngészni, és talán alkudni (nem próbáltam) a portékákból.


'unatkozó árus'

'portékák'

Hamar végignéztem a piacot majd utam a Bastille felé vezetett mivel onnan csak egy metró megállónyira voltam.
Sajnos rossz irányban indultam -térkép hiányában- így pontosan dupla utat sikerült megtennem, mert ez csak akkor derült ki mikor a metró megállóhoz értem, az állomás neve nem Bastille volt, hanem Faidherbe Chaligny.

Bár nem volt túl nagy kedvem sétálni és már éhes is voltam, még inkább nem volt kedvem két megállóért 1.60 €-at fizetni, így maradt a séta.
Bastille-hoz érve, egy nagy tér fogadott, melynek közepén egy emelvényen egy szobor állt, a tér neve Pl de la Bastille, a tér egyik oldalán Bastille Operaház modern épülete.
Én leginkább egy parkot szerettem volna, ahol kényelmesen megebédelhetek.

Parkot itt nem sikerült találnom, de az akkorra beszerzett térképből már tudtam tájékozódni, és a közelben ígéretesnek mutatkozó kis parkot találtam, elindultam feléje.
A park neve : Place des Vosges, szökőkutakkal és egy hatalmas lovas szoborral a közepén.



Nehezen, de találtam egy szabad padot, ami az amúgy sem túl napfényes időben, nem az árnyékban a fák alatt volt.
Alig, hogy letelepedtem, egy idősebb hölgy ült le mellém, első dolga, még mielőtt leült volna, hogy egy nejlon zacsit terített a padra és azon foglalt helyet. Nem mintha ruháján lett volna mit megvédeni a kevés portól ami a padon volt..., de hát, sokan találkoztunk már hasonló gondolkodású idős "hölgyekkel"...
Nagyon boldog voltam...
Mikor már a villát tartó kezem lila volt a "nagy melegben" és az utolsó falat végére értem, úgy döntöttem, jó lesz hazafelé indulni, még útba ejtettem a La Defense-t, bár így utólag erre már nem lett volna szükség, ugyan is a kitérő több kellemetlenséget hozott mint örömöt, de valószínűleg mindez tapasztalatszerzés miatt történt, úgy ahogy...

Remélem a legközelebbre kiszemelt piac, nagyobb élményt fog nyújtani :)

Itt a nyár!

.

Ma reggelre hozzánk is megérkezett a nyár :)

Szokásos vasárnap reggeli piacozáshoz, sortot rántottam magamra, és végre Guszti sem dideregte végig a vásárlást, mindketten nagyon örültünk a napsütésnek, a sugarak ereje érezhetően nyári fokozatra váltott, kellemesen simogatott, még a piac is egészen más képet mutatott ebben a jó időben.

Könnyű ebéd után, a szabadba vágyva, siettünk a közeli parkba.
Nem régen vettünk egy pár tollasütőt, mert mindenképp szerettünk volna elkezdeni együtt sportolni valamit, a tollast mindketten szeretjük, így elsőre egy pár olcsó tollasütőre esett a választásunk.
A tollasozáshoz nem árt a kellemes, nem túl meleg és szélcsendes idő, tegnap épp ilyen volt és a fák alatt az árnyékban kiváló volt a terep egy kis ütögetéshez.

Rengeteg család telepedett le piknikhez a kis tisztáson, mi kicsit későn érkeztünk, így szerencsénkre egy két csoport épp elmenőben volt, így volt választásunk, ami a helyet illeti.
Gyerekricsajtól zsongott a hatalmas park, melegre kiéhezve végre mindenki élvezhette a langyos délutánt :)

Miután bemelegedtünk, tollasozásunk bohóckodásba ment át, Gusztikám szereti, ha pont oda ütöm a labdát ahol épp Ő áll, ellenben vele, én ki lettem futtatva, jobbra balra vetődtem a labda után, több kevesebb sikerrel...
Míg élveztük a játékot, az aprónépből két lelkes tollasozó palánta lett a közönségünk, ugyan is egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk focizó két kis ördög, a futballozást abbahagyva, a fa mögül mosolyogva figyel minket.
Alig hogy picit megálltunk az ütögetésben, a két kis lurkó közül az egyik ott termett a lábunknál és intelligensen kérte kölcsön a tollas set-et :) nagy meglepetésemre angolul!

Természetesen övék lett a játék, míg mi leheveredve a fűre élveztük tovább a késő délutáni napsütést.

St-Germain-en-laye

.


Tegnap itt munkaszüneti nap volt, a Franciáknál a Húsvét utáni hatodik csütörtök, Áldozó csütörtök Állami ünnep.

Végre kicsit melegebb volt mint az elmúlt hetekben, a hőmérő higanyszála elérte a közel 22 °C-ot, igaz nem volt tiszta szikrázó napsütés, de elég meleg volt ahhoz, hogy felvegyek egy pólót!

Késői palacsintás reggeli után, elhatároztuk, hogy egy kicsit kimozdulunk, eddig ugyan is erre nem sok lehetőség volt.
A választás a közeli, Párizs egyik divatos külvárosában található St-Germain-en-laye, XIV.Lajos szülőhelyére esett.

Meseszép belvárosa és a templom körüli főtere, mely telis-teli van francia kávéházakkal, a Chateau St Germain-t körülölelő hatalmas zöld park és erdő vonzza ide a piknikezni vágyó családokat, szerelmes párokat, és azokat is akik a méregdrága üzletekben szeretnék kényeztetni magukat..., tehát mindenki megtalálhatja a neki legkedvesebb időtöltést.

Nekem különösen tetszett az igen csak romantikus és mesebelinek tűnő park, melyben két olyan kávézót is láttunk melyek nyugágyakkal vonzzák az idelátogatókat, ahol egy kávéscsészével a kezében az ember akár órákig is napozhat, olvashat, vagy kedvére nézelődhet.
A zöld pázsitot díszítő mezei virágok tarkasága, és az akác mézédes illata, teljesen elvarázsolt.
Ez nem az a szokványos hely ami turistáktól hemzseg.
Nekem úgy tűnt, hogy rengeteg helyi ember látogat ki az erdőbe, és tartja magát fitten, napközbeni kocogással, sétával, és az erdőben található sportos útvonal segítségével, ahogyan ezt mi is tettük...


Itt az erdő inkább sétálóktól, futóktól és piknikező családoktól zsúfolt, nem az az elhagyatott és csendes, mint azt általában gondolnánk...
Mindenesetre nagyon jó érzés volt egy nagyot sétálni a zöldben és az átható friss levegővel kiszellőztetni a tüdőnket .

Francia pezsgő

.

Lehet ez csak nekünk volt újdonság..., de még nem ittunk igazi Francia pezsgőt! Vagyis már igen, mert Guszti a szomszéd bácsitól kapott egy üveggel, a sütiért cserébe...és tegnap este kinyitottuk, mondván: miért ne? :-)
Állítólag ez egy jobb fajta "igazi" pezsgő, mert a "habzó bor" névre hallgatók nem azok, ez viszont nem habzó bor nevet viselte, hanem BESSERAT Bellefon... Nahát, ha ez nektek mond bármit is, akkor ti többet tudtok...
Az íze viszont fenséges, puskapor száraz, és szőlőlé ízű (csak ne pezsegne annyira), az igazság az, hogy egyikőnk sem egy nagy ivó (leszámítva az Unikumot), körülbelül a fejenként, megközelítőleg 1dl pikk-pakk a fejünkbe is szállt...így hát hamar bekerült a hűtőbe, a maradékkal meg ki tudja mi lesz? ..Minden egyes alkalommal amikor kinyitjuk a hűtőt, megmozdul az üveg szájába belehelyezett kiskanál, figyelmeztetve minket, hogy még itt van, és meg kéne inni..., mialatt mi kizárólag a mélyhűtőben megbújó maradék, pár csepp KEDVENCRE, az Isteni Unikumra tudunk gondolni...