cukor nélkül

.
A 14. napon, még mindig cukor nélkül...
Könnyen átvészeltük, szerintem, nem okozott különösebb gondot, hogy ne együnk édeset, inkább sok odafigyelést, és önmegtartóztatást kívánt a dolog.

A tapasztalatok pedig nagyon pozitívak!

Háát mit is mondjak, szívesen ennék valami nagyon finomat, csak egy picit édeset, nem kell cukros legyen elég lenne egy kis juhar sziruppal (persze az is cukor) lecsurgatott túrógombóc :)
Elvileg ma letelt a kitűzött két hét a cukormentességből. Így hát akár neki is állhatnék valami édesség sütésének, de miért "rontsam" el most? Még egy kicsit kitartok, igaz lassan, fokozatosan kezdek enni különböző gyümölcsöket, mint például az épp aktuális sárgabarackot, cseresznyét, és továbbra is sok-sok almát és répát :)

Szerintem érdemes egy ilyen nagyobb lélegzetvételű cukor mentességet tartani mindenkinek, ha másért nem is, legalább azért, hogy másban is megérezzük és észrevegyük az élet édességét!

És nem utolsó sorban azért, hogy elhagyjuk a fehér finomított cukrot!

Csak, hogy ne unatkozzunk, egy három napos Kitcheri diétával folytatjuk, holnaptól ;-)

Édes-ség

Kukucs... Örülök, hogy nem hiányzik a cukor, de néhány hétnek tényleg el kell telnie, hogy a szervezet átálljon (vagy visszaálljon) a természetességre. De miről is szól ez az egész? Egy picit mesélek róla.

C₁₂H₂₂O_{11 , vagy másnéven szacharóz. Megint másnéven: fehér cukor.} Így talán már ismerősebb, mint a kémiai formula, pedig mikor a boltban fehér cukrot (annak bármelyik formáját: kristály- vagy porcukrot) veszünk, a zacskó tartalma nagyjából az előző képletnek felel meg. Persze van benne némi más is, főként szennyeződés, ami a gyártás és csomagolás tökéletlenségének az eredményeként kerül bele.

Nem ellenség, de nem is barát. Egy vegyület, ami sok helyütt megtalálható, s ha nem tisztán vesszük a szánkba, hanem természetes "csomagolásában", azaz teljesértékű élelem részeként, akkor még egészséges is lehet.
Főként igaz ez a cukrok egyéb formáira, például a fruktózra, ami (az egyéb cukrok mellett) a gyümölcsöket teszi édessé. Egy teljesértékű táplálék azonban nem okoz bódult hangulatot és nem tesz kábulttá és függővé sem - a fehér cukorral ellentétben.

A témában tényleg az egyik legjobb könyv a Cukor blues, ha valaki nem szakirodalmat akar bújni egész nap. Nagyszerű összefoglalása mindannak, hol is kezdődtek a gondok, és tükröt állít a modern társadalmaknak is. És persze segít felismerni, hogy valóban függők vagyunk-e (ami az emberek 95%-ára igaz), és segít megértetni, hogy van élet a cukron túl.

Nos így a diéta 9. napján mindketten nagyon jól vagyunk, én azt hiszem, még legalább 2-3 hétig tartom a cukormentességet. Amit most, a második diétám alatt is megtapasztaltam, az nagyszerű: rájöttem, hogy cukorfüggő voltam, és rájöttem, hogy az élet leginkább a cukrok nélkül édes!

S ez nem önámítás... Ez a valóság :-)

Cukoréhség a 4. napon

.

Rövid délutáni szundiból megérkezvén a való világba, úgy éreztem hogy azonnal valami édeset kell ennem...kinyitottam a hűtőszekrényt, háát nem volt jó ötlet, az alsó polcon és hátsó sarkokban megbúvó lekvárok, édes mandula és mogyoró krémek (mind bio, de azért cukros!) vonzották a tekintetemet...
Áh! Találtam egy késhegynyi maradékot a cukormentes bio mogyorókrémes üveg alján, mennyei volt, de nem édes!
A konyhaszekrény feltárása közben, mézes bödönök sokasága és a finomabbnál finomabb, megszokott szirupjaink közül kacsingattak rám kihívóan, óh neee, ne tegyétek ezt velem, így is fáj a buksim...

A Cukorelvonás tünetei szemmel láthatólag megkezdődtek!

Be kellett érnem egy két szelet puffasztott rizs karikával, miközben cukor mentes keksz és sütemény receptek után néztem a hálón, eddig sikertelenül.
Magyar oldalakon semmit sem találtam, angolul keresgélve azért már jobb volt a helyzet, de leginkább valamivel helyettesítik a cukrot, vagy sziruppal, cukorpótlóval, melyekben vakon hisznek, hogy az milyen jó!, vagy nagyon édes gyümölcsökkel (ananász, banán...mazsola stb), de mi max almát eszünk!

Remélem holnap előrukkolok egy saját, cukormentes keksszel.
Mindenképp bejegyzésre fog kerülni :-) addig is próbálok valami savanyúval kompenzálni.

Cukordiétán

.




Gusztival elhatároztuk, hogy egy kis időre megválunk a cukortól és mindenfajta édestől mint olyan...

Számomra ez teljesen új, a párom már túl van ezen, egyszer végigcsinált egy cukor diétát, én még soha nem próbálkoztam ilyesmivel, és nem is gondoltam hogy ez mennyire szükséges!
Ha belegondolunk nincs olyan nap, hogy ne ennénk cukrosat, ilyen-olyan formában, valahogy bejut a szervezetünkbe, még ha nem is eszünk kifejezetten édességet, sütit, cukrot, csokit...el sem tudjuk képzelni, mennyi mindenben megbújik a "nyavajás".

A finomított cukor nagy hatással van az elménkre, depresszióssá és beteggé is képes tenni az emberi szervezetet.
Azt már biztosan sokan tapasztaltuk, mert én igen, hogy túl sok cukros étel fogyasztása után rövid ideig nagyon jól, majd hirtelen nagyon rosszul leszünk.

A fehér cukorról jobb leszokni, kitisztítani a szervezetet, majd áttérni a teljes barna nádcukorra.
Vigyázat! ezt ne keverjük össze a megtévesztően hasonlító, melasszal színezett fehér finomított hasonmással, amit minden sarki mini ABC-ben és hiper-supermarketben megvehetünk(Koronás barna cukor).
A minőségi barna cukrot sajnos csak reform élelmiszerboltokban, bioboltokban szerezhetjük be.

A cukor történetéről , és minden másról ami a cukorral kapcsolatos, vagy amit a cukor tesz velünk a fenti képen látható könyvből tudhatjuk meg.
Leghatásosabb, ha először elolvassuk, majd cukor elvonó kúrába kezdve újra kezdjük olvasni :)
A hatás garantált!

Ma tartunk a két hetes kúra harmadik napjánál és büszkén mondhatom, hogy eddig nem hiányzik az édesség, vagy a cukros tea...na jóóó, most egy kicsit fényezem a helyzetet, azért a reggeli fekete tea cukorral az kicsit hiányzik, de kibírom...
Leginkább több zöldségre vágyom, és emellett a savanyú ízekre.

Nem csak a fehér cukrot, de a túl édes gyümölcsöket, szirupot, mézet is kerüljük ez alatt az idő alatt.

Igazán jó gyakorlása a lemondásnak, és önmegtartóztatásnak, ha csak pár napra is, szerintem érdemes egy próbát tenni!