Édes-ség

Kukucs... Örülök, hogy nem hiányzik a cukor, de néhány hétnek tényleg el kell telnie, hogy a szervezet átálljon (vagy visszaálljon) a természetességre. De miről is szól ez az egész? Egy picit mesélek róla.

C₁₂H₂₂O_{11 , vagy másnéven szacharóz. Megint másnéven: fehér cukor.} Így talán már ismerősebb, mint a kémiai formula, pedig mikor a boltban fehér cukrot (annak bármelyik formáját: kristály- vagy porcukrot) veszünk, a zacskó tartalma nagyjából az előző képletnek felel meg. Persze van benne némi más is, főként szennyeződés, ami a gyártás és csomagolás tökéletlenségének az eredményeként kerül bele.

Nem ellenség, de nem is barát. Egy vegyület, ami sok helyütt megtalálható, s ha nem tisztán vesszük a szánkba, hanem természetes "csomagolásában", azaz teljesértékű élelem részeként, akkor még egészséges is lehet.
Főként igaz ez a cukrok egyéb formáira, például a fruktózra, ami (az egyéb cukrok mellett) a gyümölcsöket teszi édessé. Egy teljesértékű táplálék azonban nem okoz bódult hangulatot és nem tesz kábulttá és függővé sem - a fehér cukorral ellentétben.

A témában tényleg az egyik legjobb könyv a Cukor blues, ha valaki nem szakirodalmat akar bújni egész nap. Nagyszerű összefoglalása mindannak, hol is kezdődtek a gondok, és tükröt állít a modern társadalmaknak is. És persze segít felismerni, hogy valóban függők vagyunk-e (ami az emberek 95%-ára igaz), és segít megértetni, hogy van élet a cukron túl.

Nos így a diéta 9. napján mindketten nagyon jól vagyunk, én azt hiszem, még legalább 2-3 hétig tartom a cukormentességet. Amit most, a második diétám alatt is megtapasztaltam, az nagyszerű: rájöttem, hogy cukorfüggő voltam, és rájöttem, hogy az élet leginkább a cukrok nélkül édes!

S ez nem önámítás... Ez a valóság :-)