Párizs és a zene vonat

.
Ma délután még gyorsan beszaladtunk Párizsba ezt az vettünk az Indiai negyedben.

El sem hinnétek, hogy milyen hamar be lehet érni Versailles-ból, ugyan is a közlekedés nagyon super! Pedig nem egy közeli ponton található az Indiai negyed, hanem egészen fönt észak-kelet irányban, ezt az útvonalat nem egészen egy óra alatt, két vonattal lehet megtenni.

Az utazás, gyors és logikus, egyszóval a Párizsi közlekedés jó, csak a csúcsidőt valahogy érdemes kikerülni, ami hazafelé nekünk nem sikerült, így eszement tömegbe kerültünk a Gare de Saint Lazar-on, a vonatot lekéstük, igaz nem is volt sok időnk, hogy elérjük, 1perc kevés volt, hogy átverjük magunkat a tömegen, azt hiszem ilyen tömegbe még talán soha nem keveredtem azelőtt.

De egy picit még visszakanyarodok a városban történtekre.
Miután minden egyes fűszert, rágcsát, tisztálkodó pasztát, és füstölőt beszereztünk (amit otthon vagy nem kapni, vagy esetleg drágább) , egy könnyű Indiai vacsorával búcsút vettünk a Párizsi élettől, az Indiai negyedtől, és az itteni illatoktól, ízektől, zsongástól, és egy kicsit a múlttól és a múltban történtektől is, legalábbis ez volt az érzésem.

Majd hamar hazafelé vettük az irányt, és ekkor botlottunk az iszonyú tömegbe.
De mit várhatunk egy nagyvárosban este fél 7-kor? Mindenfelé vonatra várakozó, vonathoz rohanó munkából hazafelé siető embereket...
Hamar indult Versailles felé a következő vonat, és azt már elcsíptük könnyedén...a vonaton itt szokás, hogy jön egy zenész és előadja magát, szórakoztatja az utazó közönséget.
Legelőször (még tavaly) mikor láttam ezt, már akkor is tetszett.
Általában az előadók elég színvonalas zenéket szolgáltatnak.
A leggyakoribb a harmónium, és a hegedű, de lehet, hogy kellemes gitár zenére utazhatunk, ha szerencsénk van!
Átlagosan maximum 5perces kellemes zenére ringatózhatunk és feledkezhetünk meg az éppen aktuális életkörülményeinkről, aztán a zenészünk előveszi a kis szütyőjét amivel végig megy az emberek között, és aki szeretne díjazhatja az előadást.

Én szoktam potyogtatni, imádom a zenét, és élő zenére vonatozni Párizsban-Versailles-ban, nagyon romantikus tud lenni, akármennyire fárasztó napunk is legyen.
Jó néha kizökkenni... jó lesz emlékezni erre, és még sok más szép dologra is.

Még holnap vár egy csodás Párizsi nap, egy nagy séta biztosan , egy Tiffany kiállítás, melyről biztosan beszámolok, és egy esti Eiffel torony nézés :)

A beszámolóval már csak Magyarországról fogok jelentkezni.

Vasárnapi séta

.
Ma nagy sétát tettem a városban, vasárnap olyan más a hangulat, mint általában mindenhol.
Az utcák csendesek, valahogy az ember úgy érzi minden lelassul kicsit, és ez olyan megnyugvást hoz. Legalábbis nekem.

Itthonról végig egyenesen egy sugár út vezet be a belváros szívébe, ahol nagyon szeretek sétálni, a járda széles, és hatalmas fákkal övezett a két oldalán, melyek mindig az évszakot idézik, jelenleg épp kopaszon :)

A vasárnapi piac ma is, mint általában, zsúfolásig volt vásárlókkal, átmentem hát a piacon az árusok között sétáltam és néztem a portékákat.
Rengeteg sajt pult, és töménytelen mennyiségű sajtféle, melyeknek orrfacsaró "illata" valahogy soha nem késztetett sajt vásárlásra, viszont a látványért érdemes menni egy kört.






Kofák hangosan kiabálva reklámozzák az éppen aktuális gyümölcsök, zöldségek árait, és közben szélesen vigyorognak az olyan turista jellegű formákra mint én magam is.
Még utoljára be akartam szívni a piac zsongását, mert ez itt olyan más, az eddig ismert piacok a közelébe sem jöhetnek.


Majd a hátam mögött egyre távolodó ricsaj után, lassan megérkeztem a régi városrészbe, és beborított a vasárnap nyugtató csendje.
Elsétáltam egészen a tóig. Van itt egy egészen nagy tó, mesterséges, és sejtésem szerint a kastélyhoz tartozhatott régen, vagy még most is...
Az egészen nagy tavat körbe jártam, most először, mert eddig mindig csak gondoltam rá, sajnos elég messze van tőlünk, pedig ideális hely kocogni, ücsörögni, vagy olvasgatni a tó parton, ha jobb idő van, bár igaz, padok nincsenek.
Szóval a tavat körbejártam, közben futók haladtak el mellettem lihegve, mígnem felértem a tó "tetejére" ahol van egy lovas szobor, és megcsodáltam a szobrot, majd a kastélyra néző látványban gyönyörködtem.


Igen csípős, hideg szél fújt, de jól esett éreznem ahogy a szél szinte mindent kivisz a fejemből, majd bennem is beállt a csend.
Valahogy a csend elrepített egy másik világba....a lelkem világába, ahol minden rendben van, csak nyugalom és szeretet létezik.

Majd a tavat megkerülve vissza a városon át andalogtam hazáig. Nézegettem a kirakatokat, és elképzeltem a régi életet Versailles-ban.
Mindenhol macskakő borította utak, az emberek lovaskocsin vagy gyalog járnak, hölgyek gyönyörű ruhákban, napernyővel a kezükben sétálnak, vásárolnak....és én hirtelen ott voltam közöttük...beszívtam az akkori élet illatát, a nyugalmat, a lassúságot, éreztem a másságot, és csak mosolyogtam...
Búcsút vettem a várostól.

Utolsó vasárnap - Havazik :)

.
Ez az utolsó vasárnap reggelünk Versailles-ban...,és a legváratlanabb dolog történik: Havazik! :)


Előbb még csak vacakolt, és úgy tűnt nem is lesz belőle semmi, de kb 10perce egyre jobban esik, nagy pelyhekben.
Kinyitottam az ablakot és igazi tél lett odakint, nem tudni, hogy megmarad e a hó, valószínűleg nem, de azért én így is nagyon örülök neki!
Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szeretem a telet (persze csak jól felöltözve), nem hiába, hiszen decemberben születtem, és akkor is nagyon nagy hó volt!

Most már csak egy szép fehér karácsonyra vágyom, remélem az lesz Magyarországon :) !