Ma nagy sétát tettem a városban, vasárnap olyan más a hangulat, mint általában mindenhol.
Az utcák csendesek, valahogy az ember úgy érzi minden lelassul kicsit, és ez olyan megnyugvást hoz. Legalábbis nekem.
Itthonról végig egyenesen egy sugár út vezet be a belváros szívébe, ahol nagyon szeretek sétálni, a járda széles, és hatalmas fákkal övezett a két oldalán, melyek mindig az évszakot idézik, jelenleg épp kopaszon :)
A vasárnapi piac ma is, mint általában, zsúfolásig volt vásárlókkal, átmentem hát a piacon az árusok között sétáltam és néztem a portékákat.
Rengeteg sajt pult, és töménytelen mennyiségű sajtféle, melyeknek orrfacsaró "illata" valahogy soha nem késztetett sajt vásárlásra, viszont a látványért érdemes menni egy kört.
Kofák hangosan kiabálva reklámozzák az éppen aktuális gyümölcsök, zöldségek árait, és közben szélesen vigyorognak az olyan turista jellegű formákra mint én magam is.
Még utoljára be akartam szívni a piac zsongását, mert ez itt olyan más, az eddig ismert piacok a közelébe sem jöhetnek.
Majd a hátam mögött egyre távolodó ricsaj után, lassan megérkeztem a régi városrészbe, és beborított a vasárnap nyugtató csendje.
Elsétáltam egészen a tóig. Van itt egy egészen nagy tó, mesterséges, és sejtésem szerint a kastélyhoz tartozhatott régen, vagy még most is...
Az egészen nagy tavat körbe jártam, most először, mert eddig mindig csak gondoltam rá, sajnos elég messze van tőlünk, pedig ideális hely kocogni, ücsörögni, vagy olvasgatni a tó parton, ha jobb idő van, bár igaz, padok nincsenek.
Szóval a tavat körbejártam, közben futók haladtak el mellettem lihegve, mígnem felértem a tó "tetejére" ahol van egy lovas szobor, és megcsodáltam a szobrot, majd a kastélyra néző látványban gyönyörködtem.
Igen csípős, hideg szél fújt, de jól esett éreznem ahogy a szél szinte mindent kivisz a fejemből, majd bennem is beállt a csend.
Valahogy a csend elrepített egy másik világba....a lelkem világába, ahol minden rendben van, csak nyugalom és szeretet létezik.
Majd a tavat megkerülve vissza a városon át andalogtam hazáig. Nézegettem a kirakatokat, és elképzeltem a régi életet Versailles-ban.
Mindenhol macskakő borította utak, az emberek lovaskocsin vagy gyalog járnak, hölgyek gyönyörű ruhákban, napernyővel a kezükben sétálnak, vásárolnak....és én hirtelen ott voltam közöttük...beszívtam az akkori élet illatát, a nyugalmat, a lassúságot, éreztem a másságot, és csak mosolyogtam...
Búcsút vettem a várostól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj Nekünk!