Sokszor átsétálok a helyi parkon, és mindig rácsodálkozom a szépségére, ha az idő is úgy kedvez, akkor leülök egy padra és órákig merengek, figyelem és gyönyörködöm a természetben, a hancúrozó gyerekekben és a boldog családokat, szerelmes párokat lesem.
Tegnap is épp arra jártam és figyelmemet megragadta egy két színpompás, ámbár már igen csak ritka lombozatú facsoport, alattuk a vastagon heverő színes levél szőnyeggel.
Rögtön úgy éreztem, hogy amilyen gyorsan csak lehet vissza kell majd térnem és megörökítenem ezt a szépséget.
Minden évszakot szeretek, mindnek megvan a hangulata és külön külön más-más érzéseket keltenek bennem.
Mindben ott van a csodálatos kezdet, az öröm és az élvezet, majd lassan átfordul a középrészbe mikor már érezzük, hogy innen közelítünk a végéhez, de mégis tudjuk, hogy ez, az új születése is lesz egyben.
Csodálatos körforgás, születés és elmúlás, egy újabb évszak születése a régiből.
Az ősz mindig megigéz és magával ragad, hogy micsoda színpompába tudja burkolni a tájat, a folyamatos levélhullástól pedig úgy érzem magam mintha egyszeriben minden lehetséges lenne, mosolyt csal az arcomra és csípősen megérinti azt, miközben sétálok a lábam alatt susogó, harmattól fénylő avarban...
Nagyon jók ezek a képek! És irigykedem, hogy csak úgy órákat tudsz üldöglni a napfényes órákban a parkban. :)))
VálaszTörlésKöszi :) de ne irigykedj, én meg azt szeretném, hogy elfoglalt legyek a sok munkától.., úgy látszik mind mást akarunk mint ami éppen adatik :)
VálaszTörlésúgy gondolom meg kell elégednünk azzal ami van az hozza meg majd a boldogságunkat.
apropó, szeretnék egy olyan klassz dolgozó szobát mint amilyen neked van, ahol új hobbimnak a mozaikozásnak szeretnék hódolni :)
szóval nagyon klassz a varrószobád, irígykedem ;-)