Pár hete egy hirdetésemre, egy magyar lány jelentkezett, kiderült, hogy nem messze lakik tőlünk, a szomszéd városkában, Guyancourt-ben.
Akkor elkezdtünk levelezni, reménykedvén, hogy hamarosan találkozunk.
Nos ez lassan három hete volt, de még nem jött össze a találkozás, először én hagytam a lakás kulcsom az autóban a találkozást megelőző este, így másnap indulásra készen mikor az ember megragadná a kulcsát, de az sehol! csalódottan maradtam itthon, mellesleg aznap csodaszép idő volt.
Ezen a héten megint csak szerdára beszéltük meg a nagy találkozást, de még kedd este jött tőle az üzenet, hogy kisfia belázasodott és halasszuk el a találkozót.
Tehetetlen voltam, és bánatomban úgy gondoltam most már azért sem fogok itthon ülni, igaz nem volt napfényes az idő, de azt mondtam már ez sem érdekel, irány Párizs!
Jó pár hete kinéztem néhány piacot és ezek közül egyet kiszemelve indultam neki az útnak.
Hamar bent voltam a központban onnan pedig még fél órányi metrózás választott el a piac-élménytől.
A választott piac a Marché d' Aligre volt. Ez a piac a külvárosban, útikalauzom szerint, ez a város kevésbé gazdag része, ezért inkább franciák jönnek ide vásárolni, a turisták körében már kevésbé népszerű.
Valószínűleg én voltam az egyetlen aki fényképezőgéppel sétáltam körbe az árusítók portékáit.
Könyvem szerint ez a város legolcsóbb és lenyüzsgőbb piaca, leginkább egy marokkói bazárra emlékeztetve...ez nagyon megfogott, igaz még nem jártam Marokkóban, de szerintem ott egy piac közel sem ilyen mint ez volt, mert a látottak kicsit csalódottá tettek.
A piacot leginkább egy zsibvásár, régiség piac és egy zöldségpiac arányos keveréke teszi ki.
Rengetek régiség, lim-lom és kacat, ezüst és porcelán, ócska ruhák, régi fényképek, bizsunak sem mondható ékszerek között lehetett böngészni, és talán alkudni (nem próbáltam) a portékákból.
'unatkozó árus'
'portékák'Hamar végignéztem a piacot majd utam a Bastille felé vezetett mivel onnan csak egy metró megállónyira voltam.
Sajnos rossz irányban indultam -térkép hiányában- így pontosan dupla utat sikerült megtennem, mert ez csak akkor derült ki mikor a metró megállóhoz értem, az állomás neve nem Bastille volt, hanem Faidherbe Chaligny.
Bár nem volt túl nagy kedvem sétálni és már éhes is voltam, még inkább nem volt kedvem két megállóért 1.60 €-at fizetni, így maradt a séta.
Bastille-hoz érve, egy nagy tér fogadott, melynek közepén egy emelvényen egy szobor állt, a tér neve Pl de la Bastille, a tér egyik oldalán Bastille Operaház modern épülete.
Én leginkább egy parkot szerettem volna, ahol kényelmesen megebédelhetek.
Parkot itt nem sikerült találnom, de az akkorra beszerzett térképből már tudtam tájékozódni, és a közelben ígéretesnek mutatkozó kis parkot találtam, elindultam feléje.
A park neve : Place des Vosges, szökőkutakkal és egy hatalmas lovas szoborral a közepén.
Nehezen, de találtam egy szabad padot, ami az amúgy sem túl napfényes időben, nem az árnyékban a fák alatt volt.
Alig, hogy letelepedtem, egy idősebb hölgy ült le mellém, első dolga, még mielőtt leült volna, hogy egy nejlon zacsit terített a padra és azon foglalt helyet. Nem mintha ruháján lett volna mit megvédeni a kevés portól ami a padon volt..., de hát, sokan találkoztunk már hasonló gondolkodású idős "hölgyekkel"...
Nagyon boldog voltam...
Mikor már a villát tartó kezem lila volt a "nagy melegben" és az utolsó falat végére értem, úgy döntöttem, jó lesz hazafelé indulni, még útba ejtettem a La Defense-t, bár így utólag erre már nem lett volna szükség, ugyan is a kitérő több kellemetlenséget hozott mint örömöt, de valószínűleg mindez tapasztalatszerzés miatt történt, úgy ahogy...
Remélem a legközelebbre kiszemelt piac, nagyobb élményt fog nyújtani :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Írj Nekünk!