Folytatás...

.
A folytatásban, egy már nem Francia, de azért még mindig rólam szóló életbe csöppenhetsz bele ITT!

Ha egyszer, ismét Franciaországba tévednék akkor újra bejegyzések fognak születni ide, de addig is követheted lelkem útját Itt meg Itt és Itt is :)

Boldog Új esztendőt kívánok!

Színek és fény -Tiffany

 .

Ahogy azt ígértem, itt vagyok a Párizsi Tiffany kiállításról szóló bejegyzésemmel, igaz már nem Franciaországból...

Először még hónapokkal ezelőtt, mikor egy vasárnapi reggelen a Versailles-i piacra tartottunk, lettem figyelmes egy a Tiffany kiállítást reklámozó plakátra.
Lelkesen mondtam, hogy mindenképp szeretném megnézni a kiállítást, mert akkor már érdekelt a mozaikozás, mint hobbi.
Még aznap utána néztem a kiállításnak, hogy többet is megtudjak a részletekről.

"A kiállításon 160 eredeti Tiffany-alkotást vonultatnak fel, a díszített üvegek, lámpák, vázák, mozaikok és más remekművek a New York-i Metropolitan Múzeumból, a szentpétervári Ermitázsból és a montreali Szépművészeti Múzeumból érkeznek.
A tárlat célja, hogy a kiemelkedő alkotásokkal bemutassák a művész kreativitásának tárházát - mondták el a szervezők. A kiállítással Tiffany "visszatér" Párizsba, ahová a művész 1868-ban érkezett, hogy festészetet tanuljon Léon-Charles Bailly műtermében.
Az 1848 és 1933 között élt Louis Comfort Tiffany munkáit 1894-ben Siegfried Bing fedezte fel New Yorkban, a galériatulajdonos később Tiffany kizárólagos európai forgalmazójává vált. A Tiffany hamarosan Európa-szerte ismert név lett, a modernizmus és a "Jugendstil" atyjaként tekintettek rá.
A január 17-ig nyitva tartó kiállításon a Tiffany által alkalmazott technikákba is bepillantást nyerhetnek az érdeklődők. A tárlaton számos egyedi remekművet mutatnak be."

A kiállítás nagyon megfogott. Nem gondoltam volna, hogy az az egy nagyobbacska terem olyan sokáig fogva tud tartani...Először meg is lepődtem, valahogy sokkal nagyobb lélegzetvételű kiállításra számítottam.

Mikor bementem kiderült, hogy minden franciául van csak kiírva, és, hogy nem lehet fényképezni. Azért meg meg álltam a kiírások előtt és próbáltam szavakat megérteni a szövegekből, néhol sikerrel, de leginkább nem értettem semmit.(megint egy szituáció, ami arra ösztökélt, hogy francia tanárhoz kezdjek járni :)
Először egy hosszúkás folyosóhoz hasonlító terem fogadott, itt ott lézengő emberekkel, ami valószínűleg a városra szakadt hó és a csütörtök délelőtt eredménye lehetett.

Rögtön lenyűgözött a látvány, és itt még egyetlen lámpát sem lehetett látni.
A legtöbb embernek Tiffany név hallatán csak lámpák jutnak az eszükbe, bár szerintem azok is fantasztikus munkák, de ott vannak a gyönyörű vázák, és a hatalmas üveg ablakok, ékszerek is.
Volt egy fából készült paraván, amit Tiffany színes kör alakú üvegecskéi díszítettek, nagyon tetszett, régóta szeretnék egy paravánt, de még soha nem láttam olyat ami igazán tetszett volna, hát ezt rögtön hazavittem volna ;-) ez nem is volt kérdéses!

Majd innen egy nagyobb, igen exkluzívan felöltöztetett teremben találtam magam, ahol süppedő szőnyegen lehetett végig andalogni a tárlatot.
Eközben persze, a merészebbek, köztük jómagam is, rögtön visszarepültek Tiffany idejébe, az 1800-as évek végébe és az 1900 évek elejére New Yorkba!
Miközben körbe jártam, néha oda csapódtam egy-egy vezetett francia csoporthoz, és nagyon jól éreztem  magam; az idősebb hölgyek, urak és a francia tárlatvezetők
(akik szintén az idősebb korosztályból voltak)...a francia parfüm, a csillogó üvegmozaikok, és képek egyvelegének társaságában.

A kiállítás amilyen kicsi olyan marasztaló, és magával ragadó volt.
Több mint egy órán át időztem, vissza-vissza mentem egy-egy darabot megnézni, ahol gyönyörködve, percekig álltam mozdulatlanul...

 Szóval egyszerűen lenyűgöző volt! Meglepetésemre szinte csak idősebb korosztályt véltem felfedezni a kiállítást megtekintők között. Ez egy kicsit elszomorított, vajon a fiatalokat nem érdekli e csodás művész alkotása, munkássága, élete?

Valószínűleg nem mindenkit :)

Engem magával ragadott, bizonyára, mivel nemrégiben fellángolt bennem a vágy a mozaikozás, és az ólomüvegezés iránt. Belső késztetést érzek e hobbi gyakorlására...jelenlegi helyzetemben még nem áll módomban mozaikozni, de már nézelődtem és nagyon jó tanfolyamot találtam ahol el lehet sajátítani a Tiffany technikát.

Azért is szimpatikus, mert családi vállalkozásról van szó, és a hangulat a tanfolyamokon szintén családias!

Akit érdekel érdemes megnézni!

Röviden ennyit a kiállításról.
Amennyiben Párizsban jársz még 2010 Január 17.-ig mindenképpen érdemes elmenned és megtekintened a tárlatot a mely a Luxemburg Múzeumban kapott otthont erre a 4hónapra.
Ha ez most nem adatik meg, akkor majd egyszer New York-ban, vagy ha esetleg Budapestre jönne a híres kiállítás...én ott leszek!

Hó Hó Hóóó

.
Reggel 7kor kinéztem az ablakon és picit szitált a hó, majd percekkel később egyre nagyobb pelyhekben esett és egyre sűrűbben...mostanra vastag hótakaró borítja a várost...

És még mindig esik...

Reménykedünk, hogy holnapra nem lesz nagy hó, és hamarosan eláll a havazás.
A franciák sajnos megbénulnak a hótól, képtelenek vezetni, bár megkérdezném én, hogy mikor képesek?
Erről nem írtam soha, de szörnyű az utakon a közlekedés, még száraz napos időben is.
Ha a gázt kellene nyomni ők fékeznek, és fordítva!

Tovább nem is ragoznám, mert hívogat a hófödte Párizs :) egy utolsó sétára a Champs Élysées, és természetesen Tiffany!

Párizs és a zene vonat

.
Ma délután még gyorsan beszaladtunk Párizsba ezt az vettünk az Indiai negyedben.

El sem hinnétek, hogy milyen hamar be lehet érni Versailles-ból, ugyan is a közlekedés nagyon super! Pedig nem egy közeli ponton található az Indiai negyed, hanem egészen fönt észak-kelet irányban, ezt az útvonalat nem egészen egy óra alatt, két vonattal lehet megtenni.

Az utazás, gyors és logikus, egyszóval a Párizsi közlekedés jó, csak a csúcsidőt valahogy érdemes kikerülni, ami hazafelé nekünk nem sikerült, így eszement tömegbe kerültünk a Gare de Saint Lazar-on, a vonatot lekéstük, igaz nem is volt sok időnk, hogy elérjük, 1perc kevés volt, hogy átverjük magunkat a tömegen, azt hiszem ilyen tömegbe még talán soha nem keveredtem azelőtt.

De egy picit még visszakanyarodok a városban történtekre.
Miután minden egyes fűszert, rágcsát, tisztálkodó pasztát, és füstölőt beszereztünk (amit otthon vagy nem kapni, vagy esetleg drágább) , egy könnyű Indiai vacsorával búcsút vettünk a Párizsi élettől, az Indiai negyedtől, és az itteni illatoktól, ízektől, zsongástól, és egy kicsit a múlttól és a múltban történtektől is, legalábbis ez volt az érzésem.

Majd hamar hazafelé vettük az irányt, és ekkor botlottunk az iszonyú tömegbe.
De mit várhatunk egy nagyvárosban este fél 7-kor? Mindenfelé vonatra várakozó, vonathoz rohanó munkából hazafelé siető embereket...
Hamar indult Versailles felé a következő vonat, és azt már elcsíptük könnyedén...a vonaton itt szokás, hogy jön egy zenész és előadja magát, szórakoztatja az utazó közönséget.
Legelőször (még tavaly) mikor láttam ezt, már akkor is tetszett.
Általában az előadók elég színvonalas zenéket szolgáltatnak.
A leggyakoribb a harmónium, és a hegedű, de lehet, hogy kellemes gitár zenére utazhatunk, ha szerencsénk van!
Átlagosan maximum 5perces kellemes zenére ringatózhatunk és feledkezhetünk meg az éppen aktuális életkörülményeinkről, aztán a zenészünk előveszi a kis szütyőjét amivel végig megy az emberek között, és aki szeretne díjazhatja az előadást.

Én szoktam potyogtatni, imádom a zenét, és élő zenére vonatozni Párizsban-Versailles-ban, nagyon romantikus tud lenni, akármennyire fárasztó napunk is legyen.
Jó néha kizökkenni... jó lesz emlékezni erre, és még sok más szép dologra is.

Még holnap vár egy csodás Párizsi nap, egy nagy séta biztosan , egy Tiffany kiállítás, melyről biztosan beszámolok, és egy esti Eiffel torony nézés :)

A beszámolóval már csak Magyarországról fogok jelentkezni.

Vasárnapi séta

.
Ma nagy sétát tettem a városban, vasárnap olyan más a hangulat, mint általában mindenhol.
Az utcák csendesek, valahogy az ember úgy érzi minden lelassul kicsit, és ez olyan megnyugvást hoz. Legalábbis nekem.

Itthonról végig egyenesen egy sugár út vezet be a belváros szívébe, ahol nagyon szeretek sétálni, a járda széles, és hatalmas fákkal övezett a két oldalán, melyek mindig az évszakot idézik, jelenleg épp kopaszon :)

A vasárnapi piac ma is, mint általában, zsúfolásig volt vásárlókkal, átmentem hát a piacon az árusok között sétáltam és néztem a portékákat.
Rengeteg sajt pult, és töménytelen mennyiségű sajtféle, melyeknek orrfacsaró "illata" valahogy soha nem késztetett sajt vásárlásra, viszont a látványért érdemes menni egy kört.






Kofák hangosan kiabálva reklámozzák az éppen aktuális gyümölcsök, zöldségek árait, és közben szélesen vigyorognak az olyan turista jellegű formákra mint én magam is.
Még utoljára be akartam szívni a piac zsongását, mert ez itt olyan más, az eddig ismert piacok a közelébe sem jöhetnek.


Majd a hátam mögött egyre távolodó ricsaj után, lassan megérkeztem a régi városrészbe, és beborított a vasárnap nyugtató csendje.
Elsétáltam egészen a tóig. Van itt egy egészen nagy tó, mesterséges, és sejtésem szerint a kastélyhoz tartozhatott régen, vagy még most is...
Az egészen nagy tavat körbe jártam, most először, mert eddig mindig csak gondoltam rá, sajnos elég messze van tőlünk, pedig ideális hely kocogni, ücsörögni, vagy olvasgatni a tó parton, ha jobb idő van, bár igaz, padok nincsenek.
Szóval a tavat körbejártam, közben futók haladtak el mellettem lihegve, mígnem felértem a tó "tetejére" ahol van egy lovas szobor, és megcsodáltam a szobrot, majd a kastélyra néző látványban gyönyörködtem.


Igen csípős, hideg szél fújt, de jól esett éreznem ahogy a szél szinte mindent kivisz a fejemből, majd bennem is beállt a csend.
Valahogy a csend elrepített egy másik világba....a lelkem világába, ahol minden rendben van, csak nyugalom és szeretet létezik.

Majd a tavat megkerülve vissza a városon át andalogtam hazáig. Nézegettem a kirakatokat, és elképzeltem a régi életet Versailles-ban.
Mindenhol macskakő borította utak, az emberek lovaskocsin vagy gyalog járnak, hölgyek gyönyörű ruhákban, napernyővel a kezükben sétálnak, vásárolnak....és én hirtelen ott voltam közöttük...beszívtam az akkori élet illatát, a nyugalmat, a lassúságot, éreztem a másságot, és csak mosolyogtam...
Búcsút vettem a várostól.