2009. június 15., hétfő

cukor nélkül

.
A 14. napon, még mindig cukor nélkül...
Könnyen átvészeltük, szerintem, nem okozott különösebb gondot, hogy ne együnk édeset, inkább sok odafigyelést, és önmegtartóztatást kívánt a dolog.

A tapasztalatok pedig nagyon pozitívak!

Háát mit is mondjak, szívesen ennék valami nagyon finomat, csak egy picit édeset, nem kell cukros legyen elég lenne egy kis juhar sziruppal (persze az is cukor) lecsurgatott túrógombóc :)
Elvileg ma letelt a kitűzött két hét a cukormentességből. Így hát akár neki is állhatnék valami édesség sütésének, de miért "rontsam" el most? Még egy kicsit kitartok, igaz lassan, fokozatosan kezdek enni különböző gyümölcsöket, mint például az épp aktuális sárgabarackot, cseresznyét, és továbbra is sok-sok almát és répát :)

Szerintem érdemes egy ilyen nagyobb lélegzetvételű cukor mentességet tartani mindenkinek, ha másért nem is, legalább azért, hogy másban is megérezzük és észrevegyük az élet édességét!

És nem utolsó sorban azért, hogy elhagyjuk a fehér finomított cukrot!

Csak, hogy ne unatkozzunk, egy három napos Kitcheri diétával folytatjuk, holnaptól ;-)

2009. június 14., vasárnap

Hol a piac?...Itt a piac!

.
Ma, vasárnap reggelre arra ébredtem , hogy kintről motyogó zsivaly áramlik...kérdeztem Gusztimat, hogy ugyan mi ez?... mert általában vasárnap reggel 8 előtt még csendes az utca.
Párom, akit a tyúkoknál is hamarabb kidob az ágy, meg sem hallotta a zajt, és csodálkozva nézett ki az ablakon, szerintem akkor először, és meglepetten indítványozta, hogy az emberek pakolják ki a lim-lom -jaikat, mire én azt hittem, hogy biztosan lomtalanítás van...
Aztán felismervén a tényeket, hogy két büntetés is van az autón és csak ő áll az utcán a kis pirossal, rájöttünk hogy piac lesz!
Úgy lerohant, hogy eláljon az autóval, hogy még az autó slusszkulcsát is fennt hagyta... :) Még épp jókor, mert körülbelül öt perc múlva jött a vontató autó, azokért akik még itt parkoltak az utcában.
Milyen szerencse, hogy nem vagyunk mindketten hétalvók!

Imádom a piacokat, és az hirtelen itt termett az ablakunk alatt! Hát nem klassz?
Ráadásul ma szuper idő van...Miközben írok az ablakon beszáll a piac nyüzsgésének lüktetése...

A vasárnapi Zöldségpiac felé tartva, végig futottunk az antik és régiség, lim lom piacon, amely most végig szegélyezi az utcánkat, hát mondanom sem kell szívesen böngészgetnék és vásárolnék egy fél napot :) türelmes és lelkes kacatbújoknak garantált a siker! Biztos, hogy talál az ember magának ezt azt ami a lakást díszíti, de még használható holmik is a horogra akadhatnak.

Az ablakból készítettem néhány képet, íme:





.

2009. június 9., kedd

Édes-ség

Kukucs... Örülök, hogy nem hiányzik a cukor, de néhány hétnek tényleg el kell telnie, hogy a szervezet átálljon (vagy visszaálljon) a természetességre. De miről is szól ez az egész? Egy picit mesélek róla.

C12H22O11 , vagy másnéven szacharóz. Megint másnéven: fehér cukor. Így talán már ismerősebb, mint a kémiai formula, pedig mikor a boltban fehér cukrot (annak bármelyik formáját: kristály- vagy porcukrot) veszünk, a zacskó tartalma nagyjából az előző képletnek felel meg. Persze van benne némi más is, főként szennyeződés, ami a gyártás és csomagolás tökéletlenségének az eredményeként kerül bele.

Nem ellenség, de nem is barát. Egy vegyület, ami sok helyütt megtalálható, s ha nem tisztán vesszük a szánkba, hanem természetes "csomagolásában", azaz teljesértékű élelem részeként, akkor még egészséges is lehet.
Főként igaz ez a cukrok egyéb formáira, például a fruktózra, ami (az egyéb cukrok mellett) a gyümölcsöket teszi édessé. Egy teljesértékű táplálék azonban nem okoz bódult hangulatot és nem tesz kábulttá és függővé sem - a fehér cukorral ellentétben.

A témában tényleg az egyik legjobb könyv a Cukor blues, ha valaki nem szakirodalmat akar bújni egész nap. Nagyszerű összefoglalása mindannak, hol is kezdődtek a gondok, és tükröt állít a modern társadalmaknak is. És persze segít felismerni, hogy valóban függők vagyunk-e (ami az emberek 95%-ára igaz), és segít megértetni, hogy van élet a cukron túl.

Nos így a diéta 9. napján mindketten nagyon jól vagyunk, én azt hiszem, még legalább 2-3 hétig tartom a cukormentességet. Amit most, a második diétám alatt is megtapasztaltam, az nagyszerű: rájöttem, hogy cukorfüggő voltam, és rájöttem, hogy az élet leginkább a cukrok nélkül édes!

S ez nem önámítás... Ez a valóság :-)

Filmezünk... gondolkodunk... teszünk

.
Elég sokat nézünk filmeket, néha, több kevesebb sikerrel becsúszik egy két jó, és tartalmas film is, bár a sok "szemét" között alig akad ilyen.

Szeretem az olyan filmeket amelyek üzennek valamit, üzennek az emberiségnek a képkockákon keresztül, vagy az érdekes szövegben megbújik az értelem is, és ott rejlik az üzenet, valami, csak adjon a társadalomnak egy picit, amivel talán felnyithatja a szemét, ha nem is mindenkinek, de legalább néhány embernek.

A napokban vetítésre került HOME (Otthonunk) című Francia dokumentumfilm , egyike az ilyeneknek.
Igaz nem egy krimi, nem is vígjáték, hanem dokumentumfilm, ami legalább annyira félelmetes mint a legjobb thrillerek egyike, hátborzongató hírekkel szolgál az emberiségnek, a gyönyörű, levegőből fényképezett film elvarázsoló képsorával mély nyomokat hagy bennünk, akár egy lenyűgöző természetfilm.

Bizonyára mindenkiben elindít majd valamit.








Ránk mindenesetre nagy hatást gyakorol a film. Elgondolkodtunk, hogy mit tehetnénk. És vajon mit tesz az emberiség nagy része? Egy két napig szomorkodik aztán elfelejti és megy minden a régi kerékvágásban?

Remélem, hogy a látottak után mindenki elszalad majd a boltba és kicseréli az összes izzóját energiatakarékosra, ha mást nem is... és elkezdi külön válogatni a háztartási szemetet...,ha még tudatosabb és szívén viseli nem csak leendő unokái sorsát, de a Föld sorsát is...lehet még a húsról is lemond!?
Ez már nagy "kívánság" tőlem, de be kéne már végre látni, hogy nem lehet már sokáig pazarolni az energiát, a vizet, és halomra gyilkolni az állatokat következmények nélkül!
Nem lehet, hogy csak elveszünk a Földtől, és folyamatosan kizsákmányoljuk azt..., mert lassan nincs mit elvenni belőle!

Nem azért mert én vegetáriánus vagyok, de tényleg sokszor bombázom az ismerőseimet, azzal hogy hagyják abba a hús fogyasztást, nem sokáig ugyan, de tanfolyamaimon is tanítottam ezt és az okokat, hogy miért...
Általános tapasztalatom pedig az hogy nehéz fába vágtam a fejszém...!
Tényleg az embereknek fontosabb, hogy kielégítsék a nyelvüket, hogy az érzékeiknek éljenek? Senki nem akar lemondani? Mondjuk ne az unokák, de akkor a Föld, AZ OTTHONUNK!!!! érdekében!???

Nem tudom, hányan látták a Kellemetlen igazság című (Al Gore) szintén a Globális felmelegedést és következményeit szépen elmagyarázó dokumentumfilmet, amit 2006.-ban adtak a mozik.



Sajnálattal tapasztaltam, hogy Magyarországon kizárólag Budapesten egy eldugott moziban adták, talán pár hétig...
Ahelyett, hogy nagy plakátokon hirdették volna, a sok bugyuta divat, sör és cigaretta reklám helyett!
Hát mikor vesszük már észre hogy tennünk kell valamit????



Aki ez után úgy áll fel a kanapéról, hogy nem érez semmi, még ha nem is ejt egy könnycseppet sem, de nem érzi, hogy tennie kell valamit, azt nem tudom megérteni.

Elkeserít ugyan is az, hogyan tud még mindig az emberiség nagyobb százaléka ennyire vakon és tudatlanul élni.
Már elég erőteljesek és szemünkkel is jól érzékelhetőek a Föld felborulásának tünetei.
Minden mindennel összefügg!
Muszáj felébrednünk! Tennünk valamit! Mindenki tegyen egy picit, ha még nem tett...!
Segíthetünk azon, amit elrontottak az őseink, a rokonaink, a családunk leszámozottai, mi még tehetünk valamit és a mi szüleink is tehetnek valamit, hogy még a mi gyermekeinknek is lehessen életük a Földön.

Néha az az érzésem támad, hogy az egész olyan mint egy rossz álom.
Amiből majd felébredünk és megint szépen, és zavartalanul süt majd a nap...de egyenlőre nem így van.
Minden nap egy kincs, amit még megélünk, és minél több napot élhetünk még meg, itt a Földön, békében és úgy hogy még van ivóvizünk...annál gazdagabbak lehetünk.

Védjük és gyógyítsuk meg a Földet, együtt!

A TV2 nem igazán népszerű időpontra, péntek délelőttre tűzte vetítésre az Otthonunk című filmet, ha valaki lemaradt, az itt még megnézheti június 14.-ig, vagy magyar nyelven letölthető erről a torrent oldalról..

Feledésben a cukor!

.
Igen! Már a 9.napnál járva, ma reggel mondtam Gusztinak, hogy én jövő héten még nem fogok cukrot enni :), mert valahogy nem szenvedek a hiányától...
Természetesen a sárgabarack szezonról nem akarok teljesen lemaradni, tehát gyümölcsöket fogok enni, de továbbra is hagyom a cukrot és a szirupot ülni a szekrényben.

Nem hiányzik!
Egyre jobban élvezem a fekete teát is cukor nélkül, nem okoz gondot, egy csepp soya tejszínnel tökéletes!
Az ízek finomabbak, és több savanyút és sósat kívánok mint azelőtt.
A testemnek is tetszik a cukor hanyagolása, a gyomrom könnyebb és mindig van egy pici üresség érzetem, még közvetlen evés után is... jobban érzem magam a bőrömben, aktívabb, jobb kedélyű, és még a pocsék idő ellenére is derűlátó vagyok :))


Szerintem így is lehet élvezni az életet...Ki akar az örökös és túlzott cukor fogyasztástól ájultan "élni"?

Ennek örömére kétféle cukormentes finomsággal is előrukkoltam az elmúlt pár napban, érdemes kipróbálni őket, még akkor is, ha nem akarjátok elengedni a cukor evést!

2009. június 4., csütörtök

Cukoréhség a 4. napon

.

Rövid délutáni szundiból megérkezvén a való világba, úgy éreztem hogy azonnal valami édeset kell ennem...kinyitottam a hűtőszekrényt, háát nem volt jó ötlet, az alsó polcon és hátsó sarkokban megbúvó lekvárok, édes mandula és mogyoró krémek (mind bio, de azért cukros!) vonzották a tekintetemet...
Áh! Találtam egy késhegynyi maradékot a cukormentes bio mogyorókrémes üveg alján, mennyei volt, de nem édes!
A konyhaszekrény feltárása közben, mézes bödönök sokasága és a finomabbnál finomabb, megszokott szirupjaink közül kacsingattak rám kihívóan, óh neee, ne tegyétek ezt velem, így is fáj a buksim...

A Cukorelvonás tünetei szemmel láthatólag megkezdődtek!

Be kellett érnem egy két szelet puffasztott rizs karikával, miközben cukor mentes keksz és sütemény receptek után néztem a hálón, eddig sikertelenül.
Magyar oldalakon semmit sem találtam, angolul keresgélve azért már jobb volt a helyzet, de leginkább valamivel helyettesítik a cukrot, vagy sziruppal, cukorpótlóval, melyekben vakon hisznek, hogy az milyen jó!, vagy nagyon édes gyümölcsökkel (ananász, banán...mazsola stb), de mi max almát eszünk!

Remélem holnap előrukkolok egy saját, cukormentes keksszel.
Mindenképp bejegyzésre fog kerülni :-) addig is próbálok valami savanyúval kompenzálni.

2009. június 3., szerda

Cukordiétán

.




Gusztival elhatároztuk, hogy egy kis időre megválunk a cukortól és mindenfajta édestől mint olyan...

Számomra ez teljesen új, a párom már túl van ezen, egyszer végigcsinált egy cukor diétát, én még soha nem próbálkoztam ilyesmivel, és nem is gondoltam hogy ez mennyire szükséges!
Ha belegondolunk nincs olyan nap, hogy ne ennénk cukrosat, ilyen-olyan formában, valahogy bejut a szervezetünkbe, még ha nem is eszünk kifejezetten édességet, sütit, cukrot, csokit...el sem tudjuk képzelni, mennyi mindenben megbújik a "nyavajás".

A finomított cukor nagy hatással van az elménkre, depresszióssá és beteggé is képes tenni az emberi szervezetet.
Azt már biztosan sokan tapasztaltuk, mert én igen, hogy túl sok cukros étel fogyasztása után rövid ideig nagyon jól, majd hirtelen nagyon rosszul leszünk.

A fehér cukorról jobb leszokni, kitisztítani a szervezetet, majd áttérni a teljes barna nádcukorra.
Vigyázat! ezt ne keverjük össze a megtévesztően hasonlító, melasszal színezett fehér finomított hasonmással, amit minden sarki mini ABC-ben és hiper-supermarketben megvehetünk(Koronás barna cukor).
A minőségi barna cukrot sajnos csak reform élelmiszerboltokban, bioboltokban szerezhetjük be.

A cukor történetéről , és minden másról ami a cukorral kapcsolatos, vagy amit a cukor tesz velünk a fenti képen látható könyvből tudhatjuk meg.
Leghatásosabb, ha először elolvassuk, majd cukor elvonó kúrába kezdve újra kezdjük olvasni :)
A hatás garantált!

Ma tartunk a két hetes kúra harmadik napjánál és büszkén mondhatom, hogy eddig nem hiányzik az édesség, vagy a cukros tea...na jóóó, most egy kicsit fényezem a helyzetet, azért a reggeli fekete tea cukorral az kicsit hiányzik, de kibírom...
Leginkább több zöldségre vágyom, és emellett a savanyú ízekre.

Nem csak a fehér cukrot, de a túl édes gyümölcsöket, szirupot, mézet is kerüljük ez alatt az idő alatt.

Igazán jó gyakorlása a lemondásnak, és önmegtartóztatásnak, ha csak pár napra is, szerintem érdemes egy próbát tenni!